|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 66 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-66 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Örkény István 1992. április 16.Sepsiszentgyörgyön véget ért a III. Nemzetiségi Színházi Kollokvium. Az Állami Magyar Színház /Kolozsvár/ Ionesco A kopasz énekesnő darabjának előadásáért Tompa Gábor rendezésében kapta Háromszék megye nagydíját, az Északi Színház /Szatmárnémeti/ Örkény István A kulcskeresőkjéért Parászka Miklós rendezésében kapta Sepsiszentgyörgy városának nagydíját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./1998. április 18.Ápr. 18-án kopjafaállítással emlékeztek a három éve elhunyt Gelu Pateanu román költőre, műfordítóra Budapesten, a Farkasréti temetőben. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke rámutatott: Jókai, Mikes, Móricz, Petőfi, Ady, Kányádi műveinek román nyelvre ültetésével azon munkálkodott, hogy megismertesse, elfogadtassa egymással a két nép kultúráját, történelmét. Ezért Pateanu azt is vállalta, hogy szülőföldjéről saját népének képviselői örökre elűzzék. Toró Tibor temesvári professzor elmondta: Pateanu volt az egyetlen román költő, aki lefordította nemzete nyelvére a magyar himnuszt. /Főhajtás a műfordítónak. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 21./ Pateanu 1925-ben született Kolozsvárott. Több mint félszáz magyar művet fordított román nyelvre, egyebek mellett Mikes Kelemen Törökországi leveleit, Németh László Iszony című regényét, Örkény István Macskajátékát. A művész a hetvenes évek elejétől tíz éven át élt Magyarországon, A Hét című hetilap szerkesztőségében dolgozott. 1990-ben az emlékezetes marosvásárhelyi események után politikai okok miatt ismét hazánkban lelt otthonra. Hetvenéves korában bekövetkezett haláláig a miskolci és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított. /MTI/2000. május 3.Örkény István színművét, a Macskajátékot eddig mintegy húsz ország számos színpadán mutatták be Ankarától Reykjavíkig, Brüsszeltől Minneapolisig, csupán az egykori Szovjetunióban közel húsz színház tűzte műsorára. Nagyváradon a Szigligeti Társulat két művésznője, Csíky Ibolya és F. Márton Erzsébet most ünnepli pályakezdésének 30. évfordulóját ők Macskajáték szereplői. Parászka Miklós a darab rendezője. /Nagy Béla irodalmi titkár: Bemutató a színházban. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 3./2000. május 9.Máj. 5-én Örkény István Macskajáték című darabját mutatta máj. 5-én Parászka Miklós rendezésében a nagyváradi színház Szigligeti Társulata. Az előadás hármas jubileummal is járt. Három főszereplő, egykori évfolyamtársak ünneplik e produkcióban pályafutásuk 30. évfordulóját. Csíky Ibolyát, F. Márton Erzsébetet és a szatmári Czintos Józsefet a közönség tapsa, virágok és emlékplakettek mellett Meleg Vilmos szavai köszöntötték. A bemutató méltó előhírnöke volt a hamarosan kezdődő Varadinum 2000 rendezvényeinek. /Bemutató színészköszöntővel. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 9./2000. május 19.Néhány nap alatt két Szép magyar beszéd verseny volt, az egyik Szegeden zajlott le (28. országos döntő), a másik Kolozsvárott (V. országos döntő), az utóbbi Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny elnevezéssel. Szegeden 54 diák jelentkezett az országos versenyre. Kolozsvárott kb. 20 versenyző volt. Jancsó Miklóst, aki tanárként mindkét versenyen részt vett, felkavarták a választott szövegek. Szegeden Karinthy Frigyes, Örkény István, Bodor Ádám, aztán megint Karinthy. A választott szövegek jelképértékűek lettek: életigenlés, mosolygás és nevettetés, felszabadultság. A kolozsvári versenyzők választott szövegei másfajták voltak /Márai: Halotti beszéd, Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben, Hervay Gizella verse, Kosztolányi: Akarsz-e játszótársam lenni?, Radnóti, majd Biró János és Biró Kata balladája, Reményik Sándor és újra Áprily/. Ennyi fájdalom, ennyi szenvedés csokorba szedve - megrázó volt. Mélyről jöttek a szövegek, nagyon a lélek mélyéről. Ezek a gyerekek a szívüket is beleadták az előadásba. /Jancsó Miklós: A szép magyar beszéd versenye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./2000. október 26.Nagyvárad Állami Színházának Szigligeti Társulata Örkény István Macskajáték című tragikomédiáját mutatja be a Vendégségben Budapesten - határon túli magyar színházi estek sorozat keretében okt. 27-én, a Thália Színházban. /Váradiak fellépése Budapesten. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 26./2000. november 2.Bodó Levente /Szentegyháza/ az egyik legtermékenyebb erdélyi szobrász: 36 köztéri szobra és domborműve készült el különböző közületek megrendelésére. Szentegyháza testvérvárosa, a Somogy megyei Balatonlelle önkormányzatának felkérésére már hat esztendeje, minden év augusztusában elkészít egy reliefet történelmünk és irodalmunk kiemelkedő személyiségeiről. Eddig Arany János, Rippl-Rónai József, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Deák Ferenc és Örkény István domborműve látható Lellén. Legközelebb Erkel Ferenc, József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor és Zrínyi Miklós domborműve is a fentiek mellé kerül. Jelenleg egy újabb millenniumi reliefen, a Baróti angyalon dolgozik, melyet november 10-én lepleznek le az erdővidéki városban. /Kristó Tibor: Bodó Levente domborművei. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./2001. november 2.Feszült a légkör a kolozsvári Állami Magyar Színházban. A vezetőség és a beosztottak közötti munkaviszonyt megelégelve, több színész is távozott a társulattól. Madarász Loránd színész elmondta: a társulat tagjait ért sorozatos igazságtalanságok miatt 2001-ben létrehozták az új szakszervezetet. A szakszervezet elnöke Hatházi András lett, alelnöke Madarász Loránd. Toma Gábor igazgató színházellenes tevékenységnek minősítette a szakszervezet megalakítását, talán ez is egyik oka annak, hogy idén júniusban Hatházi András, a szakszervezet elnöke távozott a társulattól. András Loránd, Palocsay Kata, Szabó Jenő, Rekita Rozália és Jancsó Miklósnak nem újították meg a szerződését. Bandó Zsolt Temesvárra szerződött, Sebesi Karen Attila pedig 1990-ben önszántából távozott a színháztól. Megdöbbentő, hogy az igazgató nem is szólt az előzetes szerződéstárgyaláson, hogy kivel milyen szándéka van. Jancsó Miklóst és Rekita Rozáliát azért távolította el, mert belső ellenzéknek tartotta őket. Tompa a szabad véleménynyilvántást nem tudta elfogadni. Megdöbbentő a román sajtóban megjelent nyilatkozata, hogy a színházat bíráló színészek fasiszták, szélsőségesek. Tompa Gábor igazgató kijelentette: csak annak újítja meg szerződését, aki legalább egy darabban játszik, közben a szerepeket kizárólag ő osztja ki. Csökken a színház látogatottsága, annak ellenére, hogy a lapok szerint telt házzal játszottak. Az 1993-1994-es évadban a harmincezer nézőből lemorzsolódott ötezer, a következő évadban újabb nyolcezer, és bérlők száma 3099-ről 571-re esett. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a műsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg. /Makkay József: A spektákulum árnyoldalai Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./ Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a személyét ért vádakkal kapcsolatban kifejtette: avatatlanokkal nem akar vitába szállni. A lapokban megjelentek nem szakértői vélemények. Szerinte az elmúlt évadban gyarapodott a színházba járó közönség. A Magyar Opera igazgatójával kapcsolatos ellentétéről: sokszor próbálkozott baráti szóval, később írásbeli kéréssel, de nem használt, ezért kénytelen volt hivatalossá tenni kéréseit. Arra a megállapításra, hogy súlyos nézeteltérések vannak az igazgató és több színész között, Tompa válasza: munkaszerződés-felbontás nem történt, mindenkinek egyéves szerződése van. Négy-öt színész esetében nem hosszabbította meg a szerződést, mert az elkövetkező év műsortervében nem lett volna feladatuk. Voltak olyanok, akik távoztak az intézménytől, de Tompa szerint nem konfliktus miatt. "Magam részéről veszélyesnek tartom, hogy nemzetellenesnek minősítenek olyan műsorpolitikát, amelyben szinte kizárólag remekművek szerepelnek. Olyan szerzők nemzetellenesek, mint Madách, Katona József, Örkény István, Spiró György. Néhányat a sajtóban nem eléggé magyarnak tituláltak. Van továbbá Shakespeare, Bulgakov, Pirandello, Moliere, Ionesco, Mrozek, Szép Ernő... Lehet ezeket nemzetellenesnek nevezni? Nagyon veszélyes gondolatok, ami már antiszemitizmus és nacionalizmus." /Makkay József: A színház a magas kultúrára való nevelés eszköze. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./2002. június 8.A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákszínpada az elmúlt hét végén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A hátrahagyott éveket Gazda József nyugalmazott magyartanár, író és műkritikus, a diákszínpad irányítója és rendezője 1972—1993 között, valamint Molnár János, az iskola informatika szakos tanára, a diákszínpad jelenlegi rendezője ismertette. Gazda József elmondta, 1972 előtt már voltak diákszínjátszó-törekvések Kovásznán, így 1964-ben már létezett diákszínjátszó mozgalom. A fő célkitűzés a magyar kultúra ápolása volt, elsősorban a szórványvidéken kisebbségi sorban élők körében. Évtizedeken át Erdély faluszínháza, szórványszínháza voltak, rendszeresen felkeresték Beszterce-Naszód, Mezőség (Kolozs és Maros megye), Szilágyság, Kalotaszeg, Fehér, Szatmár, Temes, Szeben és Brassó megye eldugott, félreeső falvait. A Ceausescu-korszak utolsó éveiben szűkült a játszóterük, Szilágyság és Kolozs megyéből kitiltották, máshol a szekuritáte ,,díszkísérete" követte őket. 1993-ban az irányítást átvette Molnár János tanár, aki a kísérleti színház felé nyitott, a szövegközpontú előadások helyett a mozgásra, a testbeszédre összpontosított. 1995-ben az Ősvigasztalással a kovásznai diákszínpad elnyerte az Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF) nagydíját. Örkény István Egyperces novelláiból összeállított játékkal 1999-ben másodszor is megnyerték az ODIF nagydíját. Kosztolányi Dezső novellája alapján rendezett Sakk-matt című pszichodramatikus játékkal 2001-ben a Nagyváradon megrendezett ODIF-on első díjat kaptak. /Bodor János: Diákszínjátszás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./2003. augusztus 15.Dávid Gyula írásában a magyar irodalom egységét vizsgálta. Az elmúlt évtizedekben próbálták elzárni egymástól a határokon inneni és túli magyarságrészeket, megideologizált "önálló" fejlődésre kényszerítve a romániai, a csehszlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát-ukrajnai magyar irodalmat, megközelítve fokozatosan azt a szocialista-nemzeti ideált, amely szerint azok már nem is magyar, hanem "magyarul beszélő" román, csehszlovák, jugoszláv, kárpát-ukrán irodalmak. A határokon inneni és túli olvasók tízezreinek tudatából már sikerült kiölni az egység tudatát. A könyvek után kutató vámosok ébersége (a történelmi tematikájú művek mellett) épp az élő irodalmat rekesztették ki, a romániai magyar könyvkiadásban mindenféle ravaszkodással lehetett csak (kortárs világirodalom címszó alatt) egy-egy Németh László-, Illyés Gyula-, Déry Tibor-, Örkény István-, Nagy László-kötetet becsempészni. A diktatúrák 1989-es bukásával ez a helyzet nem változott meg lényegesen, mert az ideológiai tiltás helyett működik egy - talán még annál is hatalmasabb - kényszer: a piac törvénye. Schengen még nem működik, de a mai magyar irodalom legjava szinte olyan távol van a határokon túli magyar olvasók tízezreitől, mint a diktatúra virágkorában. Egyes határon túli magyar írók "kapósak" lettek a magyarországi kiadóknál, csakhogy ezek a művek legjobb esetben jelképes példányszámokban jutnak vissza az író szülőföldjére, saját olvasói kezébe. A szellemi terméket nem szabad az "áruk" kategóriájába sorolni. "Az irodalom a nemzet lelkének alakítója, s ezt a lelket nem szabad engedni ketté (vagy ki tudja, hányfelé) szakadni, mert ez a magyarság atomizálódását jelenti" -szögezte le Dávid Gyula. Ezért a határokon inneni és túli magyar íróközösségek közti kapcsolatokat módszeresen átgondoltabbakká, célirányosabbakká kell tenni, ki kell építeni a könyvterjesztési rendszert, amely (megfelelő anyagi háttérrel) biztosítani tudja a határokon belül és kívül (a nyugati magyarság köreiben is) a valós szellemi értéket képviselő könyv eljuttatását a mai magyar olvasókhoz; ki kell használni a rádió és a televízió lehetőségeit arra, hogy ami magyar szellemi érték a világon megszületik, az mindenüvé eljusson, ahol magyarok laknak; felül kell vizsgálni az általános és középiskolás tankönyveket, iskolai segédkönyveket, hogy azokban minél teljesebb körben legyen jelen - már iskolás fokon - a teljes magyar irodalom; az irodalmi diáktáborok, szavalóversenyek különös gondot fordítsanak a határokon kívül született valós irodalmi értékekre, azok élményszerű megismertetésére. A lap a 75 éves Dávid Gyulát az Erdélyi irodalom - világirodalom /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000/ című kötetéből vett részlettel köszöntötte./Dávid Gyula: A magyar irodalom egységének gondja - Schengen árnyékában. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./2004. július 1.A Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága 35. alkalommal hozta meg döntését. A grémium Magyar Örökség-díjjal ismerte el Berszán Lajos atya, a tíz esztendeje alapított székelyföldi gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium igazgatójának iskolateremtő tevékenységét, Wigner Jenő (1902–1995) budapesti születésű Nobel-díjas tudós elméleti fizikai munkásságát, Huszár Lajos (1906–1987) numizmatika terén kifejtetett tudományteremtő munkásságát, Örkény István (1912–1979) írói életművét, a pécsi Zsolnay-gyár majolika művészetét és a százéves Lutheránia Énekkart. /Magyar Örökség – 35. díjkiosztó ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./2005. május 28.Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, a Criticai Lapok főszerkesztője, a Magyar Kritikusok Céhének elnöke, néhány éve Darvay Nagy Adrienne-nel együtt előválogatás után döntik el, milyen előadások kerülnek be a kisvárdai színházi fesztivál programjába. Sőregi Melinda a vele készült interjújában elmondta, 2002 óta végzi a válogatást, és alakítja versenyprogramot. Idén is lesz Szigethy Gábor-workshop fiatal határon túli színészek és főiskolások számára: színháztörténeti – stílusbeli kalandozás, gyakorlattal. A szakmai programok mellett lesznek felolvasószínházi produkciók, melyek keretében három, Örkény István-ösztöndíjas határon túli drámaíró művét ismerhetik meg. /Sőregi Melinda: Ismét Kisvárda. Interjú Szűcs Katalin Ágnessel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./2005. június 13.Június 12-én volt a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának díjkiosztó ünnepsége Kisvárdán. A Szabadkai Népszínház társulata vitte haza idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium fődíját. A szakmai zsűri döntése alapján a vajdasági színház Nyikolaj Koljada Murlin Murlo c. darabjának Hernyák György rendezte előadásáért kapta a másfél millió forintos díjat. Az Illyés Közalapítvány díján a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház osztozott, előbbi Örkény István Tóték című komédiájának Vidnyánszky Attila rendezte előadásáért, a kolozsváriak pedig Georg Büchner Woyzeck című drámájának Mihai Maniutiu által színre vitt produkciójáért kapták a díjat. A zsűri a Temesvári Csiky Gergely Színháznak ítélte Kisvárda város díját, a Kövesdy István által színre vitt Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjáért. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma életműdíjat adományozott Csíky Andrásnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművészének, valamint Hajdú Gézának, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata színművészének. /Köllő Katalin: Életműdíjjal jutalmazták Kisvárdán Csíky Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2005. augusztus 13.A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának 2005/2006-os évadi plakátjai már megjelentek a város utcáin. Újra rendez Marosvásárhelyen Bokor Péter, Gali László, Alexandre Colpacci. 2006 márciusában ünnepelik a Székely Színház megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Színre viszik színre Molnár Ferenc Liliomfiját, a rég beígért musical Fórum címmel nem marad el. – A kistermi előadások között lesz Visky András A szökés című darabja, Jean Cocteau Rettenetes szülők és Örkény István Macskajáték című darabja. /Nagy Botond: A változatosság mottójára. Beszélgetés Kárp György ügyvezető igazgatóval. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./2006. augusztus 29.Megtartotta évadnyitó társulati ülését a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Kárp György ügyvezető aligazgató, a Tompa Miklós Társulat vezetője ismertette a 2006/2007-es színiévad repertoártervezetét. Az új évad ismét csak a bizonytalanság jegyében indul. A színház épületében zajló felújítási munkálatok erősen befolyásolják a repertoár alakulását. A nagyterem felújítása csak ezután kezdődhet el. Az évad első nagytermi premierje Ray Cooney Ketten a neten (Bigámia II.) című vígjátéka lesz. Ezzel párhuzamosan zajlanak A változó Hold alatt című produkció próbái, melyet Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című műve alapján állított össze és rendez Barabás Olga. A tervezetben még szerepelnek Örkény István Macskajáték (rendező: Kovács Levente és László Csaba), Samuel Beckett Godotra várva (rendező: Liviu Pancu), Székely János Caligula helytartója (rendező: Kincses Elemér) Witold Gombrowicz Yvonne de Burgund (rendező: Alexandre Colpacci) és Koporsó és bölcső közt – Mende Gaby előadóestje. A fentieken kívül a műsorban helyet kapnak pódium-előadások, megemlékezések, tájoló és szabadtéri előadások, ugyanakkor felújítják az előző évadok sikeres előadásait. /Évadnyitás a Nemzetiben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. szeptember 23.Nagy sikerrel játszotta Mácsai Pál, a budapesti Örkény István Színház színész-igazgatója Azt meséld el, Pista! című, Örkény életéről szóló egyéni előadását szeptember 21-22-én Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színházban. A művész hiányolta az előadásról a diákságot. /Mácsai Pál Örkény-előadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./2007. március 29.Örkény István Tóthék abszurd drámáját Florin Vidamski rendezésében mutatja be március 29-én Sepsiszentgyörgyön a szakszervezeti művelődési házban a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a mozgásszínházként ismert társulat, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő színészcsapat. /Fekete Réka: /Tóthék (Bemutató az M stúdióban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./2007. április 6.Emlékezetes előadást produkált a sepsiszentgyörgyi Mozgás Stúdió – a Háromszék Együttes keretében működő színház Örkény István: Tóték című darabjának bemutatásával, Florin Vidamski rendezésében, aki szakított az évtizedek óta megkövesedett értelmezéssel. Láttatni tudta, hogy Örkény nem antifasiszta kórustag, hanem minden totalitarizmus nagy ellensége. Az első színre vivők a magyarság hibáztatására, a szovjet elnyomó kiszolgálására használták a darabot. Aztán az antifasiszta rémdráma időszaka következett, ebben a magyar vidéki világ a cinkos szerepét öltötte. Vidamski szerint az Őrnagy egy becsapott, önmagát, valamint másokat áltató és jóhiszeműen terrorizáló szerencsétlen. /Zsehránszky István: Helyére kerül a Tóték. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./2007. április 24.Április csaknem mindegyik napjára időzített előadást a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő mozgásszínházi műhely. A fiatal színészekből álló csapat április 24-25-én Budapesten lép fel a Dokk, a Párcipő és az Éden című produkciókkal, hazatérve pedig több előadást mutatnak be a Szent György Napok közönségének, szabadtéren is. A hónapot Kolozsváron zárja az M Stúdió. Az M Stúdió erdélyi turnéról tért haza nemrég legújabb előadásával, Örkény István Tóték című abszurd drámáját Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is telt ház előtt játszották. Az M Stúdió május elején Gyergyószentmiklóson is bemutatja az előadást, a Kisebbségi Színházak Kollokviumán. /Kovács Zsolt: Egy tragikusabb Tóték. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./2007. április 27.Németh Ákos kortárs drámaíró Lovass Anita című színművét tűzi műsorára április 28-án a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata. A Vadas László rendezte stúdió-előadás szerzője nem ismeretlen a partiumi publikum számára, hiszen a társulat 2002-ben már bemutatta Németh Ákos egyik legsikeresebb drámáját, a Müller táncosait. A székesfehérvári szerző műveit 1990 óta folyamatosan műsorra tűzik a magyarországi és határon túli magyar színházakon kívül Németországban, Franciaországban, Horvátországban és Angliában is. Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdió Színház április 29-én mutatja be Vaszilij Szigarev kortárs orosz drámaíró Fekete tej című kétrészes színművét, melyet első alkalommal játszanak magyar nyelven. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is bemutató előadással várja közönségét. A Tompa Miklós Társulat április 29-én, vasárnap 19 órától Örkény István Macskajáték című tragikomédiáját tűzte műsorára, László Csaba rendezésében. /Bemutatók hétvégéje. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./2007. július 3.Országos szinten július 2-án zajlott le a második írásbeli vizsga az érettségizőknek, ezúttal anyanyelvből. Magyarul 7570-en, németül 979-en írtak dolgozatot. A magyarból érettségizők tételén Radnóti Miklós Elégia című verse szerepelt, majd Sütő András – Egy lócsiszár virágvasárnapja és Örkény István – Tóték című színműve között választhattak, végül pedig monológot kellett írniuk a diákoknak, aminek az utolsó mondata az kellett hogy legyen, „Ez, ami nekem számít. ” Az érettségizők nagy többsége úgy vélte, hogy a tételek könnyűek voltak. /B. Z. : Elégia és Tóték a magyar érettségin. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./2007. szeptember 19.Az utolsó meggymag című Demény Attila-opera ősbemutatójával nyitotta új évadát a Kolozsvári Magyar Opera szeptember 18-án. A művész Örkény István egyperces novelláját dolgozta fel, a librettót Lászlóffy Aladár írta, az opera zenekarát Serei Zsolt vezényelte. A Parafarm és a Bevégezetlen ragozás után ez a harmadik Demény rendezte alkotás a Magyar Opera színpadán. A társulat október 7-én Bartók Béla Csodálatos mandarinját, november 4-én pedig Ábrahám Pál Bál a Savoyban című művét mutatja be. Október 11-én budapesti vendégművészek szereplésével adják elő a Puccini szerezte Bohéméletet. /Stanik Bence: Kolozsvári Kálmán-dömping. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./2008. október 15.Közel másfél órás rövidfilmszemlére és az azt követő interaktív beszélgetésre látta vendégül a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör Felméri Cecília filmrendezőt. A Kakukk címet viselő rövidfilmmel Felméri Cecília teljesen egyéni, kiforrott, saját világot teremtett. A film erotikus mese, vígjátéki háromszögtörténet. Az esten a rendező animációit is levetítették, többek közt az Örkény István Egypercesei alapján készült munkáit is. Felméri Cecília elmondta, hogy először jogásznak készült, majd a bábszínháznál szerzett bábszínész-tapasztalat után döntött úgy, hogy a film az, ami leginkább érdekli. Jelenleg hat filmje van. A rendező az év végéig fog elkészíteni egy Mátyás királyról szóló dokumentumfilmet, amelyben arra szeretné fektetni a hangsúlyt, hogy mit tudnak a kolozsváriak az 550 éve megkoronázott királyról. /Butyka Anna: A Kakukk és Örkény Egypercesei a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./2009. május 25.A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.2010. szeptember 17.Elhunyt Bokor Ildikó kolozsvári származású színművészElhunyt Bokor Ildikó kolozsvári születésű színész. A Pesti Magyar Színház művészét vasárnap 17 órakor búcsúztatják Budapesten, a Nagy Ignác utcai Unitárius Templomban, majd másnap 14 órakor helyezik végső nyugalomra Bánfihunyadon, a református sírkertben – tudatta a színház csütörtökön. A színház csütörtökön közölte : a művészt 61 éves korában, hosszas betegség után érte a halál. Bokor Ildikó 1949-ben született Kolozsváron. 1973-ban végzett Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Négy évig a temesvári Állami Magyar Színház tagja, 1976 és 1992 között a szatmárnémeti társulat, a későbbi Harag György Színház művésznője volt. 1992-től játszott Magyarországon. Először a Kisvárdai Várszínház, majd a debreceni Csokonai Színház, 1998-tól a Nemzeti Színház, 2000-től a Magyar Színház előadásaiban, Beke Sándor, Parászka Miklós, Málnay Levente, Sík Ferenc, Iglódi István, Csiszár Imre, Pinczés István rendezéseiben. A Pesti Magyar Színház méltatása szerint Bokor Ildikó pályafutása során változatos karakterszerepeket játszott nagyfokú bensőségességgel, s igen találó kifejezőeszközökkel. Jellemformálásában gyakran alkalmazott váratlan, meghökkentő megoldásokat. Legnagyobb sikereit vígjátékokban és tragikomédiákban aratta. Művészi munkájának elismeréseként 1992-ben elnyerte a legjobb női alakítás díját a Határon túli színházak fesztiválján és a Harag György-emlékplakettet. Emlékezetes alakításai közé tartozott Gertrudis a Bánk bánban, Vaszilissza az Éjjeli menedékhelyben, Kamilla a Liliomfiban, Margit Németh László Villámfénynél című darabjában, Eleonóra Mrozek Tangójában, Jourdainné az Úrhatnám polgárban, az Anya szerepe Örkény István Kulcskeresők című művében, Rózsa néni Tamási Áron Csalóka szivárvány című játékában, Biri néni a Lúdas Matyiban, Mrs. Eynsford-Hill a My Fair Ladyben. Utolsó szerepe a Magyar Színházban Sutu volt, Szabó Magda-Bereményi Géza Az ajtó című darabjában. MTI. Krónika (Kolozsvár) 2011. január 11.Sztálin fejét kínálják desszertkéntDemény Attila Az utolsó meggymag és Dmitrij Sosztakovics Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című kamaraoperáit mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera. Sztálin marcipánból készült fejét szolgálják fel csütörtök este a Kolozsvári Magyar Opera közönségének Az utolsó meggymag és a Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című előadások kolozsvári bemutatóját követően – közölte Demény Attila, az első kamaraopera zeneszerzője, a második rendezője tegnapi beharangozó sajtótájékoztatóján. Örkény utolsó magyarjai Demény Attila, a darab zeneszerzője elmondta: Az utolsó meggymag című kamaraopera librettóját Örkény István azonos című egyperces novellája nyomán Lászlóffy Aladár írta. A darab az utolsó négy magyar történetét meséli el, akik valamennyien férfiak, a zeneszerző szerint „a fogyóban levő magyarság fájdalmas reprezentációját” nyújtják. A történet a négy ember szánalmas állapotáról szól, négyük közül ugyanis csak egy emlékszik a nevére, tudja, hogy Siposnak hívják, de süket és rossz a memóriája. Két társa rendőri felügyelet alatt áll, de már nem emlékeznek, miért, míg a negyedik magyar mindig mindennel ellenkezik. Valamennyien egy meggyfa körül élnek, és a gyümölcscsel, valamint annak összetört magjával táplálkoznak. Végül megállapodnak abban, hogy a magyarság emlékére egy meggymagot helyeznek két kő közé, de ehhez le kell szedniük az utolsó meggyet, ami a fa tetején van. Egymás vállára állva próbálják megoldani a feladatott de utolsóként a feledékeny és süket Sipos mászik fel, aki elfelejti, hogy mit keres a magasban, és mivel nem hall, a többiek is hiába mondják neki. Azóta az utolsó négy magyar egymáson áll és üvöltözik. „A történet a sikertelenség egyfajta végállapota, amelyben már alig lehetséges az értelmes, összefüggő beszéd; helyette emlékek, indulatok bukkannak föl a mélyből. Ez a történet a veszteseké, a folyamatos kudarcé, a csalódásoké, a magányé, a rögeszméké: nagy utazás a szertefoszlott illúziók nyomában” – mondta a darabról Demény Attila. Hozzáfűzte, az előadást Bogdán Zsolt, a kolozsvári magyar színház színművésze rendezte, vezényel Incze G. Katalin. Arra az újságírói kérdésre, hogy miért pont Bogdán, Demény elmondta: nem egészséges, hogy mindent a zeneszerző csináljon, sokkal érdekesebb megnézni, hogyan látják más kollégák a művet, izgalmasabb másra bízni a rendezést. Pártgyűlés és Sztálin marcipánfeje Az est második darabja, Dmitrij Sosztakovics Demény Attila által rendezett Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című alkotása a Sztálin-korszak egyik jellegzetes eseményét, a pártgyűlést eleveníti fel. Az eredetileg négy basszushangra írt darabot a kolozsvári színház két színésze, Keresztes Sándor és Laczkó Vass Róbert adja elő. Sosztakovics maga is szenvedő alanya volt egy pártgyűlésnek, pártfegyelmi intőt kapott, „mert elkanyarodott az egészséges népi fogalmazástól, és formalista lett”. Az erőteljesen stilizált, morbid humorú előadás kelléktárából nem hiányzik a marcipánból készült Sztálin-fej, amelyet feldarabolnak és tejszínhabbal felszolgálnak a közönségnek. A bemutatókat csütörtökön 18.30-tól tekinthetik meg az érdeklődők Kiss-Előd Gergely, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 12.Sirató ének Komáromy JózsefértA kolozsvári Házsongárdi temetőben 2011. január 31-én utolsó útjára kísérték Komáromy József nyugdíjas matematikatanárt, a dr. Dobai István nemzetközi jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum” harmadrendű vádlottját. A Kolozsvári Katonai Törvényszék 1957. november 5-én kelt, 1795. számú ítéletével hazaárulás bűncselekményéért és az RNK belső és külső biztonsága elleni szervezkedés vétségéért a 199/1950. számú törvényrendelet 1. szakasza a) és c) betűje előírásai alapján , a Btk. 2009. szakasza 2. pontja a) bekezdése, valamint a Btk. 327. szakasza III. bekezdése alapján a jogi minősítés megváltoztatásával, és a Btk. 325. szakasza c) betűje előírásai alapján a tiltott kiadványok terjesztésének vétségéért egyhangú szavazattal – enyhítő körülmények figyelembevételével – 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ugyanaz a bíróság enyhítő körülmények figyelembevétele nélkül még nyolc év börtönbüntetésre ítélte, a társadalmi rend elleni szervezkedés vétségéért. Ezenfelül a tiltott kiadványok terjesztéséért még nyolc év börtönbüntetéssel sújtották. Komáromy József összbüntetése tehát 25 év kényszermunka és 16 év szigorított fegyházbüntetés. Valójában életfogytiglani büntetést kapott. Ma is előttem az arca, amikor 1996. szeptember végén A halálmenet megismétlése címmel dokumentumfilmet készítettem az erdélyi ötvenhatosokról, és akkor Komáromy József azt nyilatkozta: „Goiciu börtönparancsnok, amikor a rabszállítóval idehoztak, amolyan captatio benevolantiae-ként (szónoki beszéd elején a hallgatóság megnyerése – szerk.megj.) azzal fogadott: itt fogtok megdögleni, borítékban fogtok hazamenni. Azaz: levélben értesítik majd a családot, hogy meghaltunk.” Objektív és szubjektív okok miatt nem vehettem részt a temetésén. A megkésett sirató ének az Ő emlékét idézi. Nagyon tiszteltem, hiszen visszaemlékezései a per egész történetére vonatkozóan nagyon pontosak, hitelesek és megbízhatóak voltak. Amikor megmutattam a börtönben készült kihallgatási jegyzőkönyveit, már-már sztoikus nyugalommal jegyezte meg: még a nevemtől is megfosztottak, hiszen következetesen Komáromi-t írtak, a Komáromy helyett. KOMÁROMY JÓZSEF – így, csupa nagybetűvel! – 1924. december 20-án született. Gimnáziumi tanulmányait Ady Endre híres iskolájában, a zilahi Református Wesselényi Kollégiumban végezte, majd Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen matematikatanári oklevelet szerzett. A Kolozsvári Unitárius Kollégiumban tanított, abban az iskolában, amelyet 1948-ban – a nagy múltú tanintézményeinkhez hasonlóan – a nevétől is megfosztottak, és Komáromy József tanári tevékenysége idején 7. számú középiskolaként szerepelt a tanügyi nyilvántartásban. Már a börtönben raboskodott, amikor az iskola felvette a Brassai Sámuel Líceum nevet. Kiváló tanár, ember, nemzetét, népét, szülőföldjét rajongásig szerető értelmiségi volt. Meghatározó szerepe volt abban, hogy dr. Dobai István 1956 októberétől 1957. február 8-ig elkészítette, és legépelte az „ENSZ-memorandum” néven ismert dokumentumot. A perben résztvevők célja az volt, hogy az erdélyi magyarság jogsérelmeit, az erdélyi kérdés megoldásának egyik alternatívájaként kidolgozott román-magyar lakosságcseretervet eljuttatják az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, és ott a „magyar kérdés” appendixeként ezt az elképzelést is megvitatják. Erre azonban nem került sor, mert dr. Dobai István 1957. március 20-án az „ENSZ-memorandum” egy példányát véleményezésre elvitte Márton Áronhoz, az erdélyi római katolikus egyházmegye püspökéhez, aki 1955 februárjában szabadult a börtönből. Aki egyszer belépett a gyulafehérvári püspöki palotába, annak minden lépését követték. Dr. Dobai Istvánt, amikor a kolozsvári vasútállomáson leszállt a vonatról, letartóztatták. A táskájában megtalálták az „ENSZ-memorandum” egy példányát. Azon éjszaka, 1957. március 21-ről 22-re virradó éjszaka, letartóztatták Komáromy Józsefet, nála megtalálták a hat példányban legépelt emlékirat három példányát. Letartóztatták Kertész Gábor Zilahon gyakornokoskodó ügyvédet, Bereczki Andrást, az RNK akadémiája kolozsvári fiókjának tudományos kutatóját, Gazda Ferenc nyelvészt, ugyancsak akadémiai kutatót, akinél megtalálták az „ENSZ-memorandum” harmadik példányát. Varga László abrudbányai református lelkészt, a per másodrendű vádlottját, 1957. március 27-én, Nagy József egykori ákosi földbirtokost, szamosújvári kényszerlakhelyest, Dobri János teológiai professzort 1957. március 31-én, László Dezső belvárosi református lelkész-esperest pedig 1957. július 25-én tartóztatták le. Komáromy József önként vállalta, hogy összegyűjti és továbbítja Dobai Istvánhoz a legismertebb kolozsvári magyar értelmiségiek véleményét az erdélyi kérdés megoldásáról. A kihallgatási jegyzőkönyvekben is beismerte: az „ENSZ-memorandum” egy-egy példányát ő vitte el Gazda Ferenchez, Szabédi Lászlóhoz, Nagy Géza nyugdíjas tanárhoz, valamint brassais kollégájához, Demény Dezsőhöz. Dobai István személyesen adta át a következő példányt Jordáky Lajos történésznek, aki a házkutatás és letartóztatása előtt darabokra tépte és lehúzta a WC-ben. Komáromy József börtönbeli vallomása fontos adalék a Szabédi László öngyilkosságához vezető golgotajárás felderítésében. Szabédi a rá jellemző rendkívüli alapossággal olvasta el a 15 oldalas emlékiratot, és annak fontosabb megállapításaival egyetértett. Továbbgondolva az alapeszmét, Szabédi az erdélyi kérdés megoldását a közép-európai államok föderalizálásában látta. Bár nincs rá levéltári bizonyíték, de sejthetően a párthűségében szilárd Szabédi Lászlót 1957. március 21-től 1959. április 18-ig azzal zsarolták, hogy ismerte Dobai István „ENSZ-memorandum”-át, de nem jelentette a Szekuritáténak. Ezt bizonyítja az 1959 áprilisában közvetlenül az öngyilkossága előtt megírt, Vaida Vasile tartományi első titkárnak írt búcsúlevele: „Mint tudják, 1957 elején azzal a kéréssel jelentkezett nálam Komáromy, hogy olvassam el egy emlékirat szövegét, melyet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárshoz, N. Sz. Hruscsov és Kádár János kezeihez akartak eljuttatni. Megismerkedve az ellenséges és ugyanakkor gyermekded szöveggel, azt mondtam Komáromynak, hogy határozottan elítélem a kísérletet. Erről az eseményről nem jelentettem sem a pártnak, sem az illetékes államhatóságnak.” 1956 augusztusában a kolozsvári unitárius gimnázium és a román tannyelvű, mai Coşbuc Líceum diákjai közös magyarországi kiránduláson vettek részt. A diákok eljutottak Budapestre, Aggtelekre, Miskolcra, Esztergomba, Badacsonyba és a Balatonra. Az 1957. március 25-i kihallgatáson beismerte: „1956. augusztus 16-án a csoporttal vonaton utaztunk Badacsonytomaj település felé. Balatonakarattya állomáson megszakítottam az utazást, elmaradtam a kiránduló csoporttól, azzal a céllal, hogy az illető településen felkeressem Kodolányi János írót. Csak a feleségét találtam meg, aki elmondta, hogy az író Budapesten, a lányánál van. Megmondta a címét, 1956. augusztus 21-én délelőtt, egy telefonbeszélgetés után felkerestem Kodolányi János írót. Negyven-ötven percet beszélgettünk, négyszemközt, többek között irodalmi és kulturális jellegű dolgokról. Megkérdeztem Kodolányi Jánost: mi a véleménye az erdélyi nemzetiségek átcsoportosításáról, Erdély Magyarország és Románia közötti felosztásáról? Elmondtam neki: ez a kérdés foglalkoztatja a kolozsvári értelmiségi baráti körünket, és ebben a baráti körben tárgyaltunk arról, hogy a nemzetiségek átcsoportosításával, Erdély felosztásával lehetőség van a nemzeti kérdés megoldására. Kikértem Kodolányi János író véleményét, és megkérdeztem: hogyan látják a magyarországi értelmiségiek az erdélyi magyar nemzetiség sorsát? Kodolányi János író azt felelte nekem: az MNK-beli értelmiségiek körében az erdélyi kérdés egyelőre nem vetődik fel, és ez nagyon nehéz kérdés.” (Ugye, mennyire mai és ismerős ez a vélemény!) Komáromy József letartóztatásakor, a házkutatás során az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején, Budapesten megjelent forradalmi verseket, prózai írásokat találtak: Tamási Lajos Keserves fáklya, Piros a vér a pesti utcán, Örkény István Fohász Budapestért, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról. A vallatás során kiderült: a verseket, írásokat Dobri János teológiai tanártól kapta, s Komáromy József barátai körében terjesztette ezeket a tiltott kiadványokat. Dobri János Varga László abrudbányai református lelkésztől vette át, aki 1956. október 23-a és november 3-a között Budapesten részt vett a Kossuth téri tüntetésen, szemtanúja volt a rádió ostromának, jelen volt a polgári pártok újraalakulásánál, lelkészként felkereste a kórházakat, hogy a sebesülteket vigasztalja. Folytatjuk Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 28.Szikra éri, lángra lobbanEz a könyv történelmi barangolás: visszatekintés a múltba, elidőzés a jelenben és kitekintés a jövőbe. Ezeréves magyar kereszténységünk megidézése a történelem és a hit tükrében. Reflexió, amely a jeles ünnepet a tovatűnő időben szemléli. Az Olvasó a felvázolt gondolatkörben a régmúlt, múlt, közelmúlt, jelen eseményeiben barangolhat, hogy a jövőbe tekintsen. A jövő legalább annyira fontos, mint a múlt! Nehéz, szinte reménytelen kísérlet könyvet csempészni mások asztalára. A hölgyeknek talán megbocsátható, hogy hamarabb nyúlnak a virág, mint a könyv után, de ők is tudják, hogy csak könyvből olvasható ki a virág szépsége. A tisztelt Olvasót és keveseket leszámítva a tömeg manapság nem olvas. Az irodalom iránti érdeklődés látványosan megfogyatkozott. Soha ennyi könyv nem jelent meg, de még soha nem volt ilyen kevés olvasó. A néhai olvasók televíziónézővé váltak. Gutenberg kiütötte a krónikaírók kezéből a tollat, és az internet manapság áll bosszút Gutenbergen. Örkény István epés megjegyzése ide illik: a világ legnagyobb kalóriafogyasztói a kanadai favágók, utánuk az írók következnek. Náluk nincs vasárnap, nincsenek piros betűs ünnepek, nincs karácsony, húsvét, pünkösd, a tollat munkavégzés közben nem lehet letenni. Az író, ha egy gondolatot megszült, sóhajtásnyi szünet után már a másikon emészti magát. Fáradhatatlanok, de a pusztába kiáltó szó őket is próbára teszi. Lassan eltűnik az érdeklődő, értő, irodalomból esztétikai élményt merítő olvasó. A tömeg életéből kimarad mindaz, ami létünket jellemzi, meghatározza; kimarad az is, amitől szenvedünk, aminek örülünk, ami után vágyakozunk. S főként kimarad a távlat, ami tartalmat, értelmet, kitartást kölcsönöz az életnek. Lassan feledésbe merül, hogy a nemzeti lét közös azonosságtudat, közös emlék a múltról. Közös helytállás a jelenben és közös kitekintés a jövőbe. Nem lenne szabad feledni: nem elég egymás szemébe nézni, közösen egy irányba is kell nézni! Ez a könyv gondolatforgács-gyűjteménynek is tekinthető. A forgácsnak alig van értéke, sokan szemétnek tekintik, de a tűzgyújtásnál fontos kellék, ha szikra éri, lángra lobban. Az Olvasó lelkéből kipattanó szikrától függ, érdemes volt-e a szerzőnek a forgács összegyűjtésén fáradoznia. (Czirják Árpád: Pogány és keresztény örökség. Esszék. Kolozsvár, 2012 – részlet a Prológusból) b.d. Népújság (Marosvásárhely) 2012. április 6.Látó-lapszámbemutató a Gaudeamusban: Kolozsvártól ÖrkényigAhány ember, annyi Kolozsvár, ahány történet, élmény, anekdota, annyi értelmezési lehetőség a várossal kapcsolatban – derül ki a Látó szépirodalmi folyóirat márciusi számából, amelyben esszék, novellák, versek és interjú révén kerülünk közelebb a kincses városban élő vagy ahhoz számos tekintetben kapcsolódó szerzők Kolozsvár-képéhez. A lapszámot, csakúgy, mint az Örkény-centenárium apropóján összeállított áprilisi Látót szerdán délután mutatták be a Gaudeamus könyvesboltban. Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című Kolozsvár-oratóriumával indul a Látó márciusi száma, majd Láng Zsolt, Egyed Péter, Laskay Adrienne, Kántor Lajos, Sebestyén Mihály, Király László, Jánk Károly, Vida Gábor, Demény Péter, Szabó Róbert Csaba, Láng Orsolya, Keszeg Anna, Soó Éva és Visky András írásai olvashatók. Talált versként szerepel a kötetben Áprily Lajos Kolozsvári éjjel és Jékely Zoltán Anteus című költeménye, a mellékletben pedig a vers kategóriában 2010-ben nívódíjjal kitüntetett Kenéz Ferenc plakátja található. – Színvonalas ez a szám, mindenki a saját Kolozsvár-történetét, élményét, anekdotáját mondja el benne – hangsúlyozta a bemutatón Demény Péter, az Esszé rovat vezetője. Utalt ugyanakkor a Ha mélyre szívjuk a kolozsvári levegőt… című ankétra, amelynek kapcsán Kolozsvárról Budapestre távozott személyiségeket (Fritsch László Zoltán közgazdász; Hajós Erika mesetulajdonos; Józsa Márta író; Soó Zöld Balázs, a Quadro Galéria társtulajdonosa; Tompa Andrea író, színikritikus) kérdeztek meg egyebek között arról, hogy mikor és hogyan távoztak Romániából, tervezik-e a hazaköltözést stb. Weghofer Erna, a Gaudeamus könyvesbolt vezetője kérésének eleget téve, hogy Kolozsvárhoz fűződő élményeiket idézzék fel a szép számban egybegyűlt érdeklődők előtt, Láng Zsolt a Szerelemváros. Kolozsvár című esszéjében megfogalmazott történetet elevenítette fel: tizennégy éves korában, egy országos asztalitenisz gyerekbajnokság apropóján járt először a városban. Első ittlétéről mesélt a jelenlévőknek Vida Gábor, Király László pedig az Utunk szerkesztőségéhez fűződő kalandjait mesélte el. Demény Péter, aki kolozsvári születésűként jelenleg is itt él, „festői” hasonlattal élve Rembrandtot idézte: „bár soha nem utazott el Amszterdamból, attól még Rembrandt maradt”. A folytatásban az áprilisi Látó ismertetőjére tért rá Demény: mint mondta, születésének századik évfordulója alkalmából Örkény István munkássága előtt tisztelegtek a negyedik lapszámban. Radnóti Zsuzsa, az író özvegyének köszönhetően irodalomtörténeti csemegével szolgálnak az érdeklődőknek: mellékletként Örkény Április című, eddig ki nem adott kisregényének részletét találjuk. A lapszámban interjút olvashatunk Radnóti Zsuzsával és Parti Nagy Lajossal, Kötő József erdélyi, Zakariás Erzsébet pedig kolozsvári vonatkozásban tekinti át az Örkény-művek színpadi megjelenítését. További szerzők, akik hozzájárultak a negyedik lapszám megjelentetéséhez: Sebestyén Rita, Csík Mónika, Hatházi András, Csutak Gabi, Fodor Györgyi, Papp-Zakor Ilka, Ungvári Zrínyi Ildikó, Adorjáni Panna, Laskay Adrienne, Visky András, Tim Conley és Székely Melinda. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) 2012. augusztus 3.Gödöllőn a külhoni magyar fiatalokHárom kontinens 16 országából 450 középiskolás korú, magyar gyökerekkel rendelkező fiatal érkezik Magyarországra a Vendégségben Magyarországon – Külhoni Magyar Fiatalok Találkozójára, amelyet augusztus 14-21. között tartanak. Gödöllő 2011 után második alkalommal látja vendégül a fiatalokat – hangzott el a találkozót ismertető csütörtöki sajtótájékoztatón, Budapesten. A vendégek több tánccsoportja és színjátszó köre az egy hét alatt fellép Gödöllőn, Egerben és Budapesten. A fővárosban a Mesterségek Ünnepén, valamint az augusztus 20-i nemzeti ünnep rendezvényein is láthatja a nagyközönség a fiatalokat. A programsorozat célja az is, hogy közvetlen kapcsolatot alakíthassanak ki a fiatalok a magyarországi emberekkel, miközben egymással is barátságokat tudnak kötni – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a minisztérium által támogatott programsorozatról. "A közönség számára is nagy élmény lesz, színvonalas produkciót szoktak elhozni Magyarországra a fiatalok, akik egész évben készülnek az itteni fellépésre" – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, hozzátéve, hogy a vendégek megismerkedhetnek a magyarországi hétköznapi élettel, anyanyelvi környezetben bővíthetik magyar kulturális és történelmi ismereteiket, életre szóló élményt szerezve. Dóka Tibor, a találkozót szervező Hungarofest ügyvezető igazgatója megemlítette, hogy a második napon Örkény István életével, munkásságával ismerkedhetnek meg a külhoni fiatalok a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezenkívül ellátogatnak a Parlamentbe és magyar olimpiai bajnokokkal is találkoznak majd. Hangsúlyozta, például a közösségi portálok segítségével arra törekednek, hogy folyamatos kapcsolatban maradjanak egymással a Magyarországra érkező külhoni fiatalok. A Vendégségben Magyarországon résztvevőit házigazdaként fogadó Gödöllő képviseletében Pelyhe József (Gödöllői Lokálpatrióta Klub) önkormányzati képviselő azt hangsúlyozta, más rendezvények, például a néhány napja a városban megtartott Kárpát-medencei polgármesterek találkozója is bizonyítja, hogy a közösségekben gondolkodó Gödöllő számára kiemelten fontos a külhoniakkal való kapcsolattartás. A találkozó résztvevői augusztus 18-án adnak gálaműsort Gödöllőn, a Szabadság téren. Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
